Hey..! Itt is a második réész! :D
Sajnálom ezt a hatalmas késést..:( Többször nem lesz ilyen ígérem! :D
Nagyon szépen köszönöm a 32 feliratkozót, a 26 tetsziket, a 14 komit, a 4 díjat és a több mint 3300 kattintást! :')) Ti vagytok a legjobbak!
Úgy gondoltam, hogy az új részt 10-15-20 komi után hoznám..:) Tudom így soknak tűnik, de mivel van 31(!) feliratkozóm, ezért úgy gondolom, hogy ez nem lesz akadály! :D (Ez nem kommenthatár(!!)..vagyis olyasmi, de mégsem! :D)
Remélem tetszik és nem okoztam csalódást..:') <3
Xoxo: MeowNikii :*
P.s.:
IDE feliratkozni és komizni ér..:)) Nagyon sokat jelentene! *-*
Melody elengedte Louis kezét, majd hosszas csönd után megszólalt, kissé oldalra fordulva.
-Apa, szeretnék kimenni!- mondta és letörölt egy kósza könnycseppet. Elhatározta, hogy erős marad, és nem adja meg ennek a fiúnak, azt az örömöt, hogy sírni lássa.
-Abban bíztam, hogy énekelsz a srácoknak egy kicsit. Hiszen gyönyörű hangod van.- biztatta lányát Edward. -Kérlek!
-Csak sétálok egyet. Ígérem sietek.- ejtette ki a mondatokat kicsit türelmetlenebbül a száján, Melody.
-Nem várod meg Dorindát? Vele sokkal könnyebben közlekedsz, tudod jól.- próbálkozott Ed, de ő is tudta, hogyha Melly valamit elhatároz, akkor annak úgy kell lennie.
-Apa nem vagyok kislány!- kelt ki magából teljesen. -Szeretném, ha segítene valaki kimenni. -mondta kicsit szelídebben és kinyújtotta a kezét.
Zayn elsőnek lépett és előrevezette a lányt. Louis arca csalódottságot tükrözött, de felvette jól megszokott álarcát és visszafordult a maradék fiúhoz.
Melody-ék lassan sétáltak majd a bejárati ajtónál, Zayn elengedte a kezét.
-Köszönöm...-nézett hálásan rá a lány.
-Ugyan. Nem tesz semmit.- legyintett.- Siess! Nehogy valami bajod essen.
Mel elmosolyodott és megölelte a fiút.
-Kedves, hogy így aggódsz értem, de jól ismerem a járást.- húzódott el tőle majd elindult.
Lassan sétált és élvezte ahogy a hópelyhek hozzáérnek az arcához, majd mintha ott sem lettek volna, elolvadnak.
A parkba ment, oda ahova mindennap kijárt az anyukájával. Nos igen..amíg még élt az édesanyja.
Hiszen Diana -a mostohaanyukája- is fantasztikus nő, mindenben segít neki és támogatja, viszont anya csak egy van. És ő már azt is elvesztette...
2007. augusztus 25.
Melody és anyukája a padon ültek, a jól megszokott helyükön. Élvezték, hogy a nap melegíti az arcukat és örültek, hogy együtt lehetnek.
-Mel. Kicsim. Megígérsz anyunak valamit?- fordult hirtelen lánya felé Elena.
-Mondjad.- mosolygott Melly. Mindig voltak ilyen bizalmas beszélgetései édesanyjával, így már előre felkészült a tényáradatra.
- Ígérd meg kincsem, hogy mindig észreveszed az élet apró örömeit. Semmibe ne a rosszat lásd, hanem próbáld megtalálni benne a jót is. Tudod, hogy a te életed nem olyan egyszerű mint az átlagos, korodbeli lányoké, de ez ne gátoljon meg abban, hogy megvalósítsd az álmaidat. Mindig legyen egy célod amit kitűzöl magad elé, és foggal-körömmel harcolj azért, hogy elérd azt. Soha ne add fel!
-Nem adom fel anya. Ígérem!- ölelte meg könnyezve Melody.- Nálad jobb anyukát nem is kívánhatnék. Szeretlek.
~*~
2007. augusztus 26.
Mellie izgatottan ücsörgött a nappaliban és várta édesanyját. Ha minden igaz, az anya-lánya program következett, csak Elena még nem ért haza a napi bevásárlásáról.
Kopogó hangot vélt felfedezni a bejárati ajtó felől, így izgatottan fülelt, hogy ki lehet az.
Sok mindent nem hallott, de azt tisztán amikor valaki azt mondta, hogy El-t leszúrták és nem élte túl.
~*~
Ez a nap hatalmas törést jelentett az életében. Elvesztett valakit aki az anyukája és egyben a legjobb barátnője is volt.Napokig csak sírt és hónapokon keresztül nem volt hajlandó kimozdulni a házól. Aztán 3 hónappal azután, hogy Elena elhunyt kiment a parkba, oda ahova mindennap kijártak. Úgy érezte, hogy ott van vele. Érezte a közelségét, hogy figyeli őt. Zárkózott lett és nem volt hajlandó új embereket megismerni.
Majd jött az a nap amikor a legnagyobbat csalódott, ráadásul abban az egy személyben aki még megmaradt neki. Az édesapja.
Egyik csendes délután az apukája nem egyedül érkezett. Jött a hosszú szentbeszéd majd az az elhíresült mondat, hogy "Anyád is így akarná." Elkezdett randizgatni egy nővel, név szerint Diana-val és úgy gondolta, hogy már elég ideje ismerik egymást, úgyhogy bemutatja a lányának. Kedves nő volt, és törődött is vele, de egy anya hiányát semmi nem tudja pótolni. És bár igazából nem is, de lelkiekben, így maradt hosszú éveken át egyedül.
Egészen addig amíg nem ismerte Dorindát..
Fájt az emlékezés, úgyhogy inkább elindult visszafelé amikor -mint derült égből a villámcsapás- jutott eszébe valami. Anyja mondatai vízhangzottak a fejében. "Tudod, hogy a te életed nem olyan egyszerű mint az átlagos, korodbeli lányoké, de ez ne gátoljon meg abban, hogy megvalósítsd az álmaidat."
Igen ezt fogja csinálni! Megvalósítja az álmait, és ha ehhez az kell, hogy a One Direction-nek énekeljen, akkor azt fogja tenni!
Lépteit meggyorsítva -már amennyire az ő esetében ez lehetséges- szedte a lábát, apja irodája felé amikor beleütközött valakibe.
-Elnézést.- kiáltott fel hirtelen sápadt arccal, amikor valaki belekarolt.- Maga mit művel?
-Nyugi én vagyok az. Dorinda.- trillázta csilingelő hangján, látszólag jó napja volt.
-Hoztad a kávékat?- kérdezte nyugodtabb hangon Mellie. Mindig félt, hogy támadás érheti őt az utcán.
-Itt vannak nálam.- emelte meg egy kicsit, bár ezt Mel nem láthatta.- Megérkeztek Ed új ügyfelei?
-Igen ott vannak már.- sóhajtott.
-Ú akkor siessünk!- csillantak fel szemei és gyorsabbra vette a tempót, annyira, hogy Melly alig győzte tartani vele a lépést.
Mikor felértek végre, Dorinda hirtelen megállt az ajtó előtt és szembe fordította magával barátnőjét.
-Csak annyit mondj..szeretem őket?!- kérdezte izgatottan.
Mellie elnevette magát és fejével biccentett, jelezvén, hogy igen.
-Úú akkor a The Wanted lesz. Biztos vagyok benne, hogy a TW lesz.- kezdett ugrándozni és berontott volna az ajtón ha barátnője nem állítja meg.
-A kávét inkább add ide nekem, a saját épséged érdekében.- vette el majd belökte az ajtón.
Amikor meglátta, hogy kik is vannak bent, egy 7 oktávval magasabb hangon -mint a normális- elsikította magát és 'elájult'.
-Jól van?- kérdezte aggódva Edward.
-Nyugi ez mindennapos. Pár másodperc múlva felugrik, mert nem akar egy percet se elszalasztani, hogy találkozzon velünk. -legyintett Louis, Mel pedig gúnyosan elmosolyodott.
-Látom nem csak tehetségesek, hanem szerények is vagytok.- szinte köpte a szavakat a lány, a fiúk pedig értetlenkedve néztek össze.
Végül Lou-nak igaza lett mert Do, hirtelen felpattant és azt se tudta mit csináljon.
-Kapok autogramot? És ölelést? Kérek egy puszit is! Sőt ezt örökítsük meg képeken! Harry hozzám jössz?- a fiú elég érdekesen nézett a hiperaktív lányra aki elpirulva lehajtotta a fejét.
-Tessék?
-Semmi csak kicsúszott a számon.- legyintett és inkább leült a kanapéra.
-Na- tapsolt kettőt Ed- most, hogy mindenki itt van azt szeretném, hogy meghallgassátok a lányomat. Mellie, felkészültél?
-Igen.- mosolyodott el mert tudta, hogy mit fog énekelni.
Odament apukájához belesúgta a fülébe a zene címét, mire Edward meghatottan ránézett, bólintott és kikereste a dalt a számítógépből.
Odaadta lányának az egyik mikrofont és elindította dalt.
Sha-la-la-la-la
Sha-la-la-la-la
You used to call me your angel (Régen az angyalodnak szólítottál)
Said I was sent straight down from heaven (Azt mondtad egyenesen az égből küldtek)
You'd hold me close in your arms (Szorosan magadhoz öleltél)
I loved the way you felt so strong (Szerettem, mert biztonságban éreztem magam)
I never wanted you to leave (Sosem akartam, hogy elmenj)
I wanted you to stay here holdin' me (Azt akartam, hogy maradj, s átölelj)
I miss you, I miss your smile (Hiányzol, hiányzik a mosolyod)
And I still shed a tear every once in a while (Mindig elkezdek könnyezni, valahányszor eszembe jutsz)
And even though it's different now (Minden megváltozott)
You're still here somehow (Úgy érzem továbbra is mellettem vagy)
My heart won't letyou go (A szívem sosem fog elengedni)
And I need you to know (Ezt tudnod kell)
I miss you, Sha-la-la-la-la (Hiányzol)
I miss you (Hiányzol) .......
A zene folytatódott, de Melody képtelen volt tovább énekelni. Feltörtek belőle az emlékek és tudta, hogy nem bírja tovább.
Kezéből kiesett a mikrofon, lába összecsuklott és sírva rogyott össze a földön.
Érezte, hogy valaki odafut hozzá és átkarolja. Bármilyen furcsa, de Melody, Louis, erős karjaiban talált megnyugvást.
P.s.3: Ugye nem okoztam túl nagy csalódást? :ss <3